Ma is a felkelő nap keltett.Amint beértem munka központomba , a vámpírok tanácsához , elszált a kedvem az élettöl .Ha ezt annak lehet nevezni.. Az új feladatom az volt hogy keressek meg egy olyan személyt akit nem lehet megkeresni. Elég nagy hülyeség volt tőlük mert miért pont én találnám meg. Legnagyobb szerencsémre azt mondták az adatok hogy egy őrült gyilkos aki megszökött a főklánból és hogy össze vissza öli azt aki az útjába áll. Egy kis faluba vezetett az utam. Azon belül egy nagyobb erdősségbe.A természet erlye elbűvölt. belemerültem a madarak és az állatok lélegzésébe.de tovább kellet mennem .
Kellemesen hűvös őszi szél csiklandozta az arcomat amikor odaértem .Az enyhe fuvallat hirtelen felerősödött és mint egy züllőt bukott angyal szanaszét hordta vetette a különböző színű leveleket.körbe körbe mentek ahogy egy utolsó táncra felkérte őket a szél. Még az én szoknyámat is feljebb emelte és erre dühösen néztem előre .
Hirtelen meghallatom hogy egy ág félbetört .Valaki rálépett .Hihetetlen gyorsasággal mellettem is termett az illető és karmazsin vörös szemei egyenesen egem bámultak. fekete haja olyan közel volt hozzám hogy csiklandozta az orrom. Gyorsan feleszméltem és előrántottam ezüst színű kardom . De abban a pillanatban megfogta a pengét és így álltunk egy ideig. A szellő eközben mint egy csintalan gyermek játszott barna hajammal és az előttem álló férfi még mindig csak bámult. Hűvös de mégis olyan fiatal arca nem árult el semmit ..
Beszédre nyitotta száját de hirtelen valaki elrántott a kezei közül és egy mozdulattal kardját torkához szegezte.
Ebben a szorult helyzetben csak gonoszan rám pillantott és azt suttogta : Még találkozunk..Izabell..
Az eddig 120 évem alatt nem ijesztett így meg a saját nevem. Aztán olyan gyorsan el is tűnt mint ahogyan jött. Hirtelen megmentőm felé szegeztem tekintetem .A bátyám volt az. Edgár.
-Mi a fenét keresel itt?! kértem számon édesen vigyorgó testvérem.
-Ennél több kéne köszönetnek. mondta most már rám szegezve tekintetét.
-Először is , köszönöm. Másodszor, követtél te álszent kígyó? mondtam dühösen.érezhető volt a keménység a hangomban.
Ő erre csak szemeit forgatva odabökte hogy
- Csak aggódtam.
-Óhh és ez felhatalmaz arra hogy beleszólj az én munkakörömbe?
-Ez egy gyilkos! Elvárod hogy otthon ülve várjam azt hogy valaki ideüzeni : Meghalt feladat teljesítés közben?
-Tudok magamra vigyázni . ezt már kicsit halkabban jegyeztem meg.-Azt látom.Ki tudja mi lett volna ha később érek ide. mondta gúnyosan.
-Semmi..Túléltem volna így is úgy is.
Ezután csak pár perc csend volt amíg haza felé sétáltunk.Én folyton lefelé néztem.Aztán csendesen hozzáfűztem az előző beszélgetésünkhöz :
-Olyan fiatalnak látszott.Biztos nem ő az a gyilkos.
-Észreveszed mit mondasz? Külsőről akarsz ítélni?
-Nem. De akkor is ..
Mikor hazaértünk már meleg teával fogadott minket húgunk .Szeretem azt amit ő készít .még így is hogy a szemét nem használja.
